Arról értesülve, hogy az Amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) tulajdonképpen minden amerikai és (feltehetően más ország) állampolgárainak kommunikációját megfigyeli, nagyon sok ember úgy reagál, hogy amíg valaki nem tesz semmi törvénybeütközőt, nincs mitől tartania, tehát felesleges a nagy felhajtás az ügy miatt.Edward Snowden, volt nemzetbiztonsági alkalmazott, aki a PRISM program részleteit kiszivárogtatta, a következőképpen nyilatkozott erről a Guardian újságírójának:
„Ott tartunk, hogy nem kell semmi rosszat elkövetni. Elég, ha az emberre a gyanú árnyéka vetődik valahonnan, ami lehet akár egy téves hívás is. Ez alapján vissza tudják nézni a rá vonatkozó múltbeli információkat és nagyító alá veszik az ember minden valaha hozott döntését, megvizsgálják minden ismerősét és barátját, akivel valaha beszélt és ezek alapján indítanak támadást ellene. Tulajdonképpen bármilyen ártatlan életből képesek gyanút előállítani és bárkiből tudnak bűnöst faragni.”
Természetesen nem mindenki hisz Edward Snowden-nek, pedig történetét számos újságíró és kiszivárogtató megerősítette. Ahogy várható volt, beindult ellene a lejárató kampány is, amelyben igyekeznek nem beszámíthatónak, illetve egy iskolázatlan valakinek beállítani a botrány felfedőjét.
James Bamford, a Wired magazin újságírója és az „Árnyékgyár: Az NSA 9/11-től az amerikaiak lehallgatásáig” című könyv szerzője például, arról adott hírt, hogy az amerikai kormány két izraeli cégnek adott megbízást,hogy az AT&T-t lehallgassa.
Mark Klein, az AT&T egyik munkatársa volt az, aki a cég San Franciscoi központjában felfedezte azt a „titkos szobát”, amin keresztül az NSA leszippantotta az amerikaiak internetes és telefonbeszélgetésekkel kapcsolatos adatait az AT&T közreműködésével, kihangsúlyozva, hogy „az átadott adatok nagy része lakossági ügyfelekre vonatkozott.”
Thomas Drake, egy másik NSA kiszivárogtató, megerősítette Klein felfedezését, a bíróság előtt nyilatkozva arról, hogy az NSA Izraelben gyártott hardverek segítségével „foglalta le és rögzítette a személyes kommunikációkat.”
Ott van akkor James Risen és Eric Lichtblau is, a New York Times újságírói, akik történetükért Pulitzer-díjat is kaptak 2005-ben. Ők a kormány végzés nélküli megfigyelési programjáról írtak, amely során „a Verizon szolgáltató dedikált optikai kábelen át engedte meg a kormány megbízottainak, hogy hozzáférjenek a központjukon átmenő minden kommunikációhoz.”
Talán többen hallottak már William Binney-ről, az NSA történelmének egyik legjobb matematikusáról és kódfeltörőjéről, aki számos alkalommal beszélt már az általa írt programról, amelynek segítségével valós időben lehet szinte bárkit azonosítani és időbeli profilt felállítani szinte egész életéről az illető elektronikus kommunikációjának segítségével.„Az egész életedet össze tudom szedni ezekből a különféle tartományokból és meg tudom mutatni, hogy az évek során mit csináltál,” mondta Binney az NSA új 2 milliárd dolláros adatközpontjáról készült riportban.
„Egyre több szolgáltatás, mint a Google és a Facebook válik óriási központi információs lerakattá,” nyilatkozta Dan Auerbach, az Electronic Frontier Foundation technológiai elemzője a Times-nak. „Ez a létrehozott óriási adathalmaz rendkívül csábító célpont a bűnüldöző és titkosszolgálati szervek számára.”
Snowden arra próbál rámutatni, hogy az adathalmazból nyert csábító célpontok javarésze ártatlan állampolgár.
Ehhez még hozzátehetjük, hogy jelenleg olyan mennyiségű törvény és szabályozás van érvényben, nemcsak az Egyesült Államokban, de minden fejlett országban, hogy bárki ellen eljárást indíthatnak. „Bárkit ide állíthatnak elém, és én legalább három különböző dologban bebizonyítom a vétkességét,” mondja a John Stossel riportjában nyilatkozó ügyvéd.
Miután Barack Obama is vádlott ebben az ügyben a bíróságon és felelős a szabadságjogok sárba tiprása miatt, érdemes megnézni ezt a riportműsort az esetről. (sajnos csak angolul van fent).
Forrás: Business Insider / Idokjelei
0 comments:
Post a Comment