Miért fordult véres szabadságharcba Március 15 - Rothschildok és pénzkibocsátás

Mivel köztudott, hogy az európai (sőt amerikai) forradalmak hátterében mindig kivétel nélkül a Rothschildok által uralt és irányított szabadkőműves elit állt, ezért érdemes megvizsgálnunk vajon a magyar szabadságharc esetében ez másként történt-e. Sajnos a válasz az: hogy NEM.

Természetesen a szabadkőműves Magyar (?) Tudományos Akadémia a történelemhamisítás szokásos eszközeivel ezt a vonalat kitörölte a történelemből és az oktatásból is.

Attól viszont az igazság még igazság, hogy senki nem teszi vagy tudja... 

A hazugság pedig mindig hazugság marad, még ha mindenki azt teszi is vagy úgy tudja.... 

Nézzük meg, mi is történt ! A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá.
Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is.
A bankárok hatalma 1848-2011 - Darvas-Kozma József beszéde 2012 március 15-én

Amikor 1848-ban a szabadkőműves Kossuth Lajos lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni.
A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. 

Kossuth felvételi kérelme a szabadkőműves páholyba: 

„A szabadkőművesek Cincinnati 133. sz. páholya érdemes főmesterének, felügyelőinek és testvéreinek.

     Alulírottak alázatos kérelme azt bizonyítja, hogy miután hosszú idő óta kedvező véleménye volt az Önök õsi intézményéről, vágyódik arra, hogy mint tag felvétessék, ha erre érdemesnek találtatik.
     Mivel száműzött, a szabadság ügye miatt nincs állandó lakóhelye; most Cincinnatiban tartózkodik; kora 49 1/2 év; foglalkozása visszaszerezni hazájának, Magyarországnak nemzeti függetlenségét és más nemzetekkel együttműködve megteremteni a polgári és vallásszabadságot Európában.

Cincinnati 1852. febr. 18.
Kossuth Lajos”

Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. (ahogy ezt már Lincoln vagy Kennedy esetében láthattuk...Szerk.)
A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.

A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.

A kiegyezés után az osztrák-magyar pénzrendszer közösségét biztosították. Magyarország az ONB bankjegy kibocsátási monopóliumát ugyan formálisan nem ismerte el, a tényleges állapot azonban az volt, hogy az ONB által kibocsátott bankjegyek forgalomban voltak ugyanúgy, mint bármely más állam pénzei.

A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia következményei voltak. A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is. A szuperkartell a bécsi Rothschild-érdekeltség irányítása alatt álló, bécsi központból szervezett és ellenőrzött termelési és pénzügyi viszonyokat hozott létre. A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Egyfajta korporációs uralomról beszélhetünk. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.

A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.

A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. Ebben volt a fő ereje. Így történhetett meg, hogy a Monarchián belül egész Magyarország egy zárt vadaskerthez vált hasonlóvá, bekerítve egyetlen pénzcsoport hatalmának láthatatlan, de annál inkább érezhető acélkerítésével. Ebben a körülkerített vadaskertben a kamatgyarmattá vált Magyarországon a vad nem volt más, mint a magyar nép, amely a kerítésig futhatott, de azon túlra már nem juthatott.A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szuper gazdag beruházó bankárokból álló nagy hatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. 

Forrás: 
A teljes tanulmányt és sokkal több részletet találtok még Drábik János kutatásaiban! 
Aranykor hajnalán

Ahogy olvashattátok a modern kori rabszolgatartás és uralom fenntartásának eszköze mindig ugyanaz: a pénzkibocsátás jogának magánkézben tartása és ezáltal adósságalapú pénz létrehozása.
Ez a mai napig így van: aki megkérdőjelezi a magánkézben lévő FED vagy Európai Központi Bank pénzkibocsátási jogát és saját (netán nemesfémfedezettel rendelkező) bankjegykibocsátást szeretne bevezetni - J.F.Kennedyhez hasonlóan az Elit mindig könyörtelenül megsemmisíti.

Mivel ennek a nemzetközi pénzkartellnek a létezése gyakorlatilag a köztudatból ki van tiltva és nevetségessé téve az, aki szóba hozza.... így biztosítva is van, hogy teljesen szabadon és minden kontroll nélkül működhessen nemzetek és államok feletti hatalommal.
Ha netán valaki elég hatalomra és anyagi forrásra tesz szert ahhoz, hogy kísérletet tegyen az Illuminati-pénzrendszere alóli kibújásra (A. Lincoln, J.F. Kennedy, Saddam Hussein, M. Kadhaffi, Hugo Chavez...) hamarosan jobb létre szenderül.... vagy országával együtt elsöpri valami "titokzatos erő" helyreállítva a "demokráciát".... (SBG Buddha) 

Kapcsolódó cikkek: 
Kötelező tudás! A magyarság küldetése és történelmünk elhallgatott részei
Szabadkőművesek légvárai - Hihetetlenül FONTOS !
Ébredj rá ! Miért izzik a levegő Magyarország körül... Mi az igazi probléma?
A történelem legnagyobb titka derülhet ki - A FED 2,420,937.4 tonna aranyat lopott össze és irányította a történelmet

Kötelező tudás! A magyarság küldetése és történelmünk elhallgatott részei

Elképesztő, mennyire érvényes, miről ez a réges-régi csángó népdal szól! Annak idején egyértelmű volt, ki az ellenség, ahogy jött ránk karddal-vassal s a rabság is igencsak feltűnt…

De gondolkozzunk: ma, milyen nehéz is megkülönböztetni a szabadságot a rabságtól! 
Hogy is mondta Orwell? "Ha látni akarja a jövőt, akkor képzeljen el egy csizmát, amint az ember arcát tiporja - örökké."

Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára, Tekints az ingadozó reménység polcára, S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált ál-utakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.

Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!

(Az Erdélyben fennmaradt dallam Pálóczi Horváth Ádám "Ötödfélszáz énekek" című 1813-ból származó gyűjteményének első darabja. Itt Pálóczi - ma is aktuális - szövegével halljuk.)

MEGNEVEZHETETLENSÉG

"A dolgok kimondhatatlansága elkerülhetetlenül vezet az egész közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez." (Bibó István)

Az elmúlt évtized forrongása a magyar szó körül, akarva akaratlanul mindenkihez eljutott. Mára jórészt kialakultak a vélemények, az emberek értékrendjében elfoglalta a helyét a nemzeti hovatartozás fontossága illetve lényegtelensége. 
A megnevezhetetlenek nemzetek ellen évszázadok óta tartó háborúja úgy tűnik, épp korunkban akar döntő csapást mérni – azonban a népek önvédelme is működésbe lépett. Magyarországon nagyon látványos ez a harc, itt az a kérdés, hogy ki lesz a magyar? Azok, kiknek „csak térkép e táj”, vagy azok, akiknek fontos a magyar lelkiség, kultúra mindennapos megélése.

Örüljünk, de a háborúnak messze nincs vége, az ellenség erős. De ki is az az ellenség? Ez a legfontosabb és a legizgalmasabb kérdés, aminek megválaszolásához ajánlom Bogár László Háború című nagyszerű írását és az alábbi Szaniszló Ferenc Bogár Lászlóval készült 3 részből álló beszélgetését. Íme néhány részlet az írásból és nézzétek meg feltétlenül a videókat hozzá:

Szaniszló Ferenc - Világ-panoráma Vendég: Bogár László közgazdász

„Magyarország háborúban áll, tudtuk meg a miniszterelnöktől. Az ellenfél az államadósság és a munkanélküliség, illetve az alacsony foglalkoztatás. Hogy háború van, azt régen sejtjük, ám ha egy emberi közösség háborúban áll, akkor két "előzetes létműveletet" mindenképpen végre kell hajtani ahhoz, hogy legyen esélye az életben maradásra.

* Az egyik, hogy beazonosítsa az ellene felhasznált fegyvereket, mert neki is olyan eszközöket kell a saját maga védelmére felhasználnia, amilyeneket vele szembe alkalmaznak.
* A másik, hogy - bármilyen kínos is, de - fel kell tennie a kérdést: ki az, aki ezt a háborút vívja ellene? Az ellenfél és a fegyver összekeverése veszélyes félreértések forrásává válhat.
Éppen ezért a helyzetünk pontos megértése érdekében először azt kell rögzíteni, hogy az államadósság és a munkanélküliség csupán a fegyvereket testesíti meg. (…)
Azt is látnunk kell, hogy az államadósság és a munkanélküliség közös gyökere a hiány, a deficit. A tünetegyüttest tehát úgy kellene újrafogalmaznunk, hogy kiderüljön belőle, a magyarságot ma általános "lét-deficit" jellemzi. Az anyagi hiányaink, vagyis a keresetekben, a munkalehetőségekben meglévő hiány kapcsolódik össze az államháztartás hiányával, és valójában a családi háztartások fokozódó hiányaival. És miközben egyre szűkösebben, egyre nagyobb hiányoktól sújtottan élünk, tehát "alulfogyasztunk", a minket terhelő adósság folyamatosan nő, azt a látszatot keltve, hogy éppen a folyamatos "túlfogyasztás" a bajaink fő oka.

Ám mindez valójában csak a dráma legjelentéktelenebb része, az anyagi viszonyaink világát sújtó hiányok együttese. Mert ennél is sokkal súlyosabb hiányok növekednek vészjóslón például a népesedés terén is. Nemcsak egymillió többletmunkahely kellene, hanem legalább egymillióval több gyermek is. Arról meg aztán már beszélni sem lehet, hogy a népesedésünk mennyiségi deficitjénél is súlyosabb a minőségi leromlás. És azért nem szabad erről szólnunk, mert egy magát "politikailag korrekt" beszédnek nevező véleményhatalmi diktatúra betiltotta ezt a diskurzus-teret, rasszizmusnak bélyegezve azt.

Hasonlóan gigantikus deficit alakult ki az elmúlt 40 év során az egészség-vagyonunkban is, és most mégis sokan úgy vélik, hogy megengedhetetlenül sokat költünk az egészségünkre. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban a legsúlyosabb, javarészt "láthatatlan" deficitek a lelki, erkölcsi, szellemi talapzatunkban jöttek létre. Az önáltató hazugságaink mindent megfojtó hálójába gabalyodva egyre mélyebb erkölcsi deficitben vergődünk. Látható tehát, hogy a nemzet ellen folytatott háborúban deficit-fegyverek egész sorát fordítják ellenünk, ám a döntő kérdés mégis csak az marad, hogy ki? Kinek a kezében vált/válhatott fegyverré az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi deficiteknek az az egyre végzetesebb rendszere, amelyek közül a miniszterelnök csak néhányat, és ráadásul mint ellenfelet nevezett meg. De mint láttuk, ezek csupán fegyverek, noha nem tagadom a veszélyességüket. Nekünk azonban nem a fegyverek ellen kellene hadakoznunk, hanem az e fegyverek segítségével életünkre törő erőket kellene előbb néven nevezni, aztán pedig legyőzni. Már feltéve, hogy élve akarunk kikerülni e küzdelemből.

Ezt a harcot (amely akár a "végső" is lehet) egyelőre szinte teljesen kilátástalanná teszi, hogy a magyarság elveszítette azokat a létfontosságú képességeit, készségeit, tudásait, amelyek lehetővé tennék számára, hogy néven nevezze a dolgokat. Ehhez ugyanis, ahogyan a felvilágosodás kulcsfogalmai szóltak, "észre és erényre" volna szükség. Ám a legsúlyosabb deficit éppen e létfontosságú "javak" újratermelési folyamataiban alakult ki.

A magyarságnak és az őt képviselő elitcsoportoknak ma sem érvényes tudása ("ész"), sem becsületes, bátor elszántsága ("erény") nincs ahhoz, hogy tudásából adódó feladatait teljesítse. Nyilván azért, mert - ahogy azt Bibó István írta - a dolgok kimondhatatlansága elkerülhetetlenül vezet az egész közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.
A cserbenhagyott, félrevezetett, kifosztott nép egyre rosszabb döntéseket hoz, és így egyre silányabb eliteknek teszi lehetővé az ország irányítását. Ezek aztán nem szolgálják a szakrális felelősségükre bízott népet, hanem kiszolgáltatják azt. Az így kifosztott nép aztán még rosszabb döntéseket hoz, és így még silányabb elitek jönnek... És hogy kinek szolgáltatja ki népét az egyre züllöttebb gátlástalan, cinikus elit? Hát annak a mindenkori "birodalomnak", amely ezt a háborút vívja ellenünk.

Hiába teszünk tehát bármilyen jó szándékú kísérletet a fegyverek elleni harcra, ha a fegyvereket ellenünk fordító "kéz" továbbra is megnevezhetetlen. Mi több, továbbra is jótevőnk,
szövetségesünk, barátunk, felemelkedésünk legfőbb letéteményese.
Csak olyan emberi közösségnek van ugyanis esélye egy ilyen háborúban a megmaradásra, amely képes értelmi és erkölcsi lejtőjén megállni és visszafordulni. Ehhez kellene most erőt gyűjtenünk e háborúban.”