Afrikában a befolyási övezeteket osztják fel
Párizs még az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó szankciója előtt döntött a Maliban megvalósítandó katonai akcióról. Utólag megkapta a BT jóváhagyását, de akkorára a franciák már több napja légicsapásokat mértek a fegyveres felkelők állásaira. Nehéz lezárni az anyaország és gyarmata között a régmúltban kialakult viszonyt – véli Leonyid Geveling, a moszkvai székhelyű Ázsia- és Afrika-kutató Intézet szakértője.
„Franciaország az afrikai gyarmatok függetlenségének kikiáltása után megőrizte velük a szoros kapcsolatot. Ez kihatott a katonai-politikai helyzetre is. A francia gyorsreagálású erők ott maradtak több afrikai országban és aktív befolyást gyakoroltak ezen országok belpolitikájára.”
Függetlenséget adva gyarmatainak, Párizs ott maradt a francia képzettséget kapott állami tisztségviselők és értelmiség személyében. Párizs mindig is hajlandó volt segíteni a „maga embereinek”.
Franciaország aktívan beavatkozott az elefántcsontparti konfliktusba: a mostani elnököt tulajdonképpen ott a francia kommandósok juttatták hatalomra. A franciák megmentették „az ő” rezsimjüket Csádban, Líbiában pedig megbuktatták Kadhafit. Az intervencióban való legélénkebb részvételével Franciaország felbőszítette a tuaregeket. Most kénytelen fizetni ezért – mondja Jevgenyij Korengyajev, az Afrika Intézet szakértője.
„Kadhafi rezsimjének kegyetlen szétzúzása, Kadhafi megbuktatása és meggyilkolása serkentették az extrémista hangulatot. A tuaregek, akik a líbiai nemzeti hadsereg kötelékében szolgáltak és hűséget őriztek Kadhafi iránt, a Szaharába menekültek, rengeteg fegyvert, autót, lőszert vittek magukkal. Most Maliban a dzsihád harcosainak törzsét alkotják.”
A helyzetet bonyolítja, hogy Afrikában, úgy látszik, megkezdődött a hatalmi szférák újabb felosztása – mondja Leonyid Fitunyi, az Afrika Intézet szakértője.
„Az egész afrikai kontinensen látható a katonai-politikai helyzet kiéleződése. Különböző régiókban a beavatkozás formái és okai eltérőek. Utalhatunk a líbiai példára, vagy a ”puha beavatkozásra” azokban az országokban, ahol tulajdonképpen a katonai erők beavatkozása felesleges volt. Azonban szemmel látható, hogy az Afrikáért folyó újabb csata kiéleződött. Bizonyára, az egész kontinens mozgásba jön, méghozzá negatív irányú mozgásba, és ez csak fokozódni fog. Afrika különböző országok versengésének tárgyává válik a globális érdekek átrendeződésében. Abból ítélve, hogy miként alakul ott a helyzet, Párizs nem kíván lemondani saját szerepéről.”
Forrás: http://hungarian.ruvr.ru
Kína vs. USA Afrikában
A pénzügyi világelit izomzatát képező nyugati haderő katonai hadműveleteket hajt végre Maliban az iszlamista „terroristák” ellen...., azok ellen, akiket Szíriában pénzelnek, s fegyverekkel támogatnak, hogy megdöntsék a szíriai kormányt.
A helyzet elég komikus… véresen komikus.
A helyzet elég komikus… véresen komikus.
Állítólag az iszlamista szélsőségesek egyike az Al-kaida az Iszlam Maghreb (AQIM), ami szorosan összefügg a Líbiai Iszlám Harcoló Csoportal (LIFG), amit Franciaország támogatott többek közt fegyverekkel, különleges erőkkel, repülőgépekkel a 2011-es Líbia invázió alatt. Most ugyanez a csoport, Szabad Szíria Harcosok (FSA) néven döntögeti Szíria falait.
Miről is van szó? Gyakorlatilag arról, hogy a Nyugat vissza akarja szerezni Afrikát. Afrika egyre fontosabb Kína számára, aki egyre több vagyont invesztál a fekete kontinensbe. Tavaly Kína 20 milliárd dollárt ígért Afrikának és ilyen hasonló beruházásokkal most már szépen lassan kiszorította USA-t Afrika partnerlistájáról.
Clinton az egyik útja során figyelmeztette Afrikát, hogy ne paktáljon le az ördög kínaiakkal, akiknek csak az afrikai energiaforrásokra fáj a foguk. Kína nem más mint egy új gyarmatosító, akik megvetik a demokráciát és az egyetemes emberi jogokat.
„Nem minden partner cselekszik ezek alapján, de mi igen.” – mondta.
Erre Kína jól visszavágott, mondván az ilyen kijelentések olcsó durrogások, és az USA és Kína közötti viszályt szélesíti, hiszen látják azt, hogy Amerika vesztésre áll.
Lehetne azzal folytatni, hogy Afrikának melyik lenne jó, Amerika, Kína, vagy saját maga, hogyan vélekedik a lakosság, de mit sem változtat azon a tényen, hogy a Nyugat a fegyverek útján oldja meg a problémát, a fentebb felvázolt módon.
Egyelőre szünetel az a módi, amikor két állam direktben harcol egymással. Most inkább a rejtett háborút alkalmazzák a közember megtévesztése érdekében, hiszen egy demokratikus, emberközpontú politikai tömb nem mutatkozhat agresszorként. Amerika nem teheti meg azt, hogy lerohanja Szíriát, vagy most Malit, hogy befészkelje magát a térségbe, de megteszi ezt a média segítségével, mert ami nem szerepel a médiában az nincs is, és nem úgy van. A média vezeti a világot, a gondolataikat, mindent. A médiának világot irányító hatalma van, és tőle függ a rendszer fennmaradása. Az Új Világrend alapja a média és először ezt kell lerombolni!!!
Kíváncsi vagyok hogyan járnak el Irán esetében, mert még mindig célkeresztben van. Valóban nem úgy mennek a dolgok, ahogyan korábban azt eltervezték.
Michael Chossudovsky beszél arról, hogy az egész "terror elleni háború" mesterségesen létrehozott és működtetett hazugság, érdekek háborúja Afganisztában, Szíriában, Irán ellen és az egész közel-keleti térségben.
Mozgatórugója IZRAEL és eszköze az USA: A CIA és a Mosad által koreografált, szándékosan létrehozott és fenntartott konfliktusok....
Mozgatórugója IZRAEL és eszköze az USA: A CIA és a Mosad által koreografált, szándékosan létrehozott és fenntartott konfliktusok....
"The war on terror is fabricated"
Forrás: http://aranykor.freeblog.hu
0 comments:
Post a Comment