FELHŐATLASZ - Tökéletes és csodálatos film a Tudatosság fejlődéséhez

FELHŐATLASZ – CLOUD ATLAS

Az életed egy csepp a végtelen óceánban... De mi más az óceán, mint ezen cseppek sokasága, amit valami távoli egység mégis összefog.....

Végre megérkezett, megnézhettem és mivel képtelen vagyok nem beszélni róla folyamatosan, ezért cikk is született a "Felhőatlasz"-ról. A véleményem teljesen szubjektív, ezért kezeljétek is úgy! (SBG Buddha)

Ez a felemelő film kitolja a történetmesélés eddig ismert határait, összekapcsolva 6 fantasztikus történetet, átölelve több mint 500 évet. Ha hiszel benne, hogy egy pillangó szárnyait meglibbentve hurrikánt indíthat el, akkor ez a film óriási élményt nyújt majd, ahogy a különböző karakterek összekapcsolódnak a valóság bonyolult rétegeiben.
A múlt, a jelen és a jövő egyforma fontossággal bír a Felhőatlaszban - ahogy a mi életünkben is. A Wachowski tesvérek újabb mesterművet alkottak.

Mindaz, amit az Awakening folyamatban tanultam és a Tudatosság fejlődésében tetten érhető - ebben a filmben libabőrös borzongásként, szó szerint ébredésként, hullámokban futott végig rajtam......Csodálatos!

A film tökéletes igazi "lélek-keresőknek" és "ébredőknek" egyaránt, de személyes véleményem az, hogy ebben is elsődlegesen a tudatosság útján járóknak fog meghatározó élményt adni.

David Mitchell azonos című műve adja a film alapját – amit sajnos nem olvastam, de sürgősen pótolni fogom.
Hat, korban és helyszínekben egymáshoz nem, vagy csak éppen kapcsolódó történet keveredik a szemünk előtt, megismerkedhetünk a Völgyben élő Zacharyval, aki egy poszt-apokaliptikus világban él, törzsi körülmények között, Adam Ewing-gal, aki a rabszolgák felszabadításáért dolgozik, a két világháború között élő Robert Frobisher – rel, aki roppant tehetséges, de csapongó élete miatt el nem ismert zeneszerző, Luisa Ray-t, a 70-es évek közepén élő oknyomozó riporternőt, aki egy igencsak kényes ügy közepébe tenyerel bele, Timothy Cavendish-t, a napjainkban élő könyvkiadót, aki egyszer csak egy öregek otthonában találja magát, és végül Sonmi 451-et, a klónt, akit arra terveztek, hogy kiszolgálja a Fogyasztókat egy nem is annyira távoli jövőben. Az Ő sorsukat követjük végig, egymáshoz kapcsolódó töredékeket kapunk, amiből, ahogy a film narrációját adó Zachary az elején elmondja – a nézőnek kell összerakni a teljes képet. Már ha képes rá. 

Igen, azt kell gondoljam, hogy nem mindenki lesz képes erre. Mert bár a mozi roppant látványos, a maszkmesterek zseniálisak, és a szereplő gárda is fergeteges (a főbb szerepekben, több karakter bőrébe belebújva láthatjuk Tom Hanks – et, Halle Berry – t, Hugo Weaving – ot, Jim Broadbent – et, Jim Sturgess– t, Doona Bae -t, vagy akár Hugh Grant – et és Susan Sarandon – t), itt most a mondanivaló a lényeg, és azt nem könnyű megmagyarázni, és talán még nehezebb befogadni. 

Egyrészt a közel 3 órás alkotás már a hosszával is elriaszthatja az embereket, másrészt nem nagyon engedi a lazítást, igaz, engem magával ragadott annyira, hogy szinte észre sem vettem az idő múlását. Régen volt ilyen jellegű élményem filmvászon előtt ülve. Olyan témákat feszeget, mint a lélekvándorlás, sorsszerűség, de megjelenik a rasszizmus, egy csipetnyi zsidókérdés, nem is beszélve a szappanlét ivó klónok igazságáról – és persze a filmen végigvonuló fő csapásvonal, miszerint születésünktől fogva kapcsolódunk másokhoz, és vagyunk azokra hatással, valamint az egyik legnagyobb kérdés- miért is lép az ember többször is ugyanabba a csapdába.

Azt mondták sokan, ez a könyv megfilmesíthetetlen. A feladatot a Mátrix trilógiát készítő Wachowski-testvérek vállalták be, felkérve Tom Tykwer – t, aki a Lé meg a Lolát is rendezte.  Kapunk fantasyt, sci-fit, angol vígjátékokra hajazó fanyar humort, igazi 70-es évekbeli nyomozós, bőrkabátos, pajeszos klasszikust úgy, hogy a folyamatos ugrálás közöttük egyáltalán nem követhetetlen, sőt, teljesen logikus. Persze meglátszik az elköltött 100 millió dollár, a Wachowski brothers (már ha lehet róluk mostanában ilyet írni) belecsempészett egy kicsit a Mátrix hangulatából is, de aki csak ezért nézné meg a filmet, inkább ne tegye, nem mérvadó.  Kihasználnak minden, technika és dramaturgia adta lehetőséget, igyekeznek nem szájba rágni a mondanivalót – ezek a legnagyobb erényei lehetnek egy filmnek. Telecsordítja az embert érzelmekkel és olyan finoman és olyan mesterien, hogy észre sem veszed, mégis belül érzed, ahogy váltakoznak. Mondom: mesterműről beszélünk és mérföldkőről a filmek sokaságában.....

Bár tényleg nagyon komoly a színészi játék és a szereplőgárda, én mégsem emelnék ki senkit, talán pont azért, mert nem is lehet. Egyszerűen itt a történet és annak elmesélési módja annyira elvonja az ember figyelmét, hogy nincs ideje azon rágódni, egyes színészek mennyire jók, vagy kevésbé azok. Talán van ebben rendezői konszenzus is, mintha nem engedték volna csillogni vagy kiemelkedni egyik sztárt sem – ha ez ténylegesen így van, akkor óriási gratuláció mindháromnak. Az a felállás pedig, hogy azon szereplők, akik több karakter bőrében, szinte minden történetben megjelennek, más-más jellemet kaptak, egyszerűen zseniálisan lett megvalósítva - Elkerülhetetlen Oscar-díjakat fog hozni.

Ami számomra érdekes ebben a filmben, hogy a jövő nem idealizált semmiféle módon. A történet fonala 2144-be nyúlik legtávolabbra Neo Szöul-ba, egy szárnyas fejvadász filmbéli ultramodern, poszt-apokaliptikus vízzel elöntött városba, ahol a kapitalizmus egy baljós változatát láthatjuk egy olyan társadalomban, ahol klón munkások elsődleges célja a fogyasztók kiszolgálása.

Somni 451 alakját én nagyon fontosnak tarom, mert 2 generációval arrébb az ő tevékenységének köszönhetően a jövőlátók hajóikkal jutnak el az új-törzsi körülmények között élőkhöz, akik Somni-t bálványként szoborként istenítik.
(Ez kicsit krisztusi motívum is sokak szerint. Bár érdekes, hogy mikor először hallottam a szoborról - tudtam, hogy annak egyik keze az égbe, a másik lefelé fog mutatni - akárcsak Baphomet-nek és lőn így is van a filmben. Biztos véletlen, de én már eléggé ki vagyok hegyezve ezekre a szimbólumokra....)

Szándékosan nem szeretnék spoiler-ezni, hogy mindenki teljesen nyitottan és előítéletektől mentesen nézhesse meg és fogadhassa be ezt a filmet. 

Ezért végül kizárólag a személyes véleményemet írom le, amit másoknak mondtam, amikor megkérdezték, hogy

"-Na milyen volt a Felhőatlasz ?"

A válaszom: 

Elképesztően hatalmas és óriási üzenetekkel telerakott film! Moziban kell megnézni lehetőleg!
Minden szava és átvezető szöveg mondanivalóval bír, amit nem csoda, hogy nem ért meg minden ember. Direkt így van megcsinálva....
Ezért ne foglalkozz azzal, ha valaki le akar róla beszélni, mert lehet pont Neked kell a film üzenetét saját tudatosságodba beépíteni ! Érzelmek kavalkádját érinti meg benned. 

Ez a mű már a jövőnek készült, akárcsak a Matrix, de ehhez képest még az is csak "egy light-os" verzió ....Lehet csak 2020-ra jutnak el tömegek, hogy megértik ezt, de az sem baj. 

Pont úgy van jól minden, ahogy van.

A TUDATOSSÁG folyamata, ami az egész AWAKENING is jelent, ez már benne van ebben a filmben! Csak még kevesen értik meg.

Ez a film olyan, mint egy szűrő: vagy átjön teljesen vagy egyáltalán nem. Ha viszont igen, akkor ott olyan mintha a DNS-struktúrádat rakná át a megfelelő helyre.

Egy ilyen példa jutott még eszembe, hogy ha lenne egy 20-as tudatossági skála, akkor ez a film olyan 18-as körül van az üzeneteivel. Viszont az emberek nagy átlaga 8-9-es értéken mozog, sajnos sokan pedig ez alatt 5-6 körül vegetálnak az eszik-alszik-dolgozik-TV-t néz szintjén; akik az Awakening ébredési folyamatban már benne vannak, ők olyan 12-15 körül, ami már jónak mondható. Ez mindenkinél másképp zajlik, ki hol tart az "Ébredésben"....

Ez az alkotás olyan üzeneteket (egyébként szimbólumokat és kódolt nyelvet is) tartalmaz, amihez még fejlődni kell. Lehet 1-2 év és eljutunk a teljes megértésig....

Összességében pedig történetben és látványban, zeneileg is lenyűgöző. Akik viszont az egyszerű és eleje-vége-könnyen érthető filmeket szeretik, nekik lehet nem fog semmit mondani. De ez a lényeg:

EZ A FILM AZOKNAK KÉSZÜLT, AKIKNEK EL KELL HOGY JUSSON AZ ÜZENET !

Jó szórakozást és befogadást mindenkinek a Felhőatlaszhoz ! (SBG Buddha)

„A határtalan képzelet, a lélegzetelállító képek és a merész látvány filmje” (Chicago Suntimes)

„Végletekig, csodálatosan epikus” (Entertainment Weekly)

„Energikus, szórakoztató és provokatív… A Felhőatlasz vizuálisan ragyogó… Már csak az operatőri munka miatt is megéri a lehető legnagyobb vásznon megnézni…. Újranézve úgy éreztem, hogy még több felfedeznivaló vár rám és évek múlva is új élményt tud adni. Ez az a film amiről az emberek beszélni fognak.”

(ropeofsilicon.com)

„Valódi mozis kinyilatkoztatás” „Az év mozifilmje” (firstshowing)

„A Felhőatlasznak mindenképpen szerepelnie kell a listádon, ha szereted a filmeket. Türelmet igényel, ugyanakkor rávilágít arra, hogy létünk végén nem marad más, csak a szeretet és a történeteink.” (slashfilm.com)

„Nem csak a történetmesélésben, de technikailag is egy mestermű. Akárcsak a szereplők: mindenki ragyog.”

(firstshowing)

„A Felhőatlasz csodája, hogy olyan burjánzó, szerteágazó és számtalan kapcsolat van a történetrészek között, de sosem zavaros, nem hagyja magára a közönséget.”

(badassdigest.com)