Ahol véget ér a valóság...ott kezdődik a hit ?... Az viszont kioltja a logikát....

Nagyon érdekes beszélgetések és hozzászólások alakultak az elmúlt néhány bejegyzés kapcsán. Mindez engem is egy hosszabb cikkre és kutakodásra buzdított. Elég sokat dolgoztam vele, míg összegyűjtöttem és létrejött ez a bejegyzés, ezért mielőtt egyből neki estek engem vagy másokat kritizálni, olvassátok is végig és hagyjátok leülepedni, mert húzós lehet egyesek számára a téma. Célom egy vita lezárása. Tudom, hogy kemény dió lesz...

A sok száz "kommentből" kedvem lett volna szerkeszteni egy összeállítást, hogy újra lássuk magunkat, de nem tettem, mert vissza lehet olvasni. Természetesen kinek-kinek vérmérséklete vagy nyitottsága befolyásolta a színvonalat...ahogy Józsi bácsi barátunk mondaná: "Mindenki a saját szintjén nyomorog...." 

Egy tényező viszont állandóan visszatér, ami csapdába ejt mindenkit:
Ami új, amivel nem találkoztunk még és nem tudjuk beilleszteni a meglévő világképünkbe/meggyőződéseinkbe, ott mindig előjön az a bizonyos fegyver:
A HIT + Isten + Jézus Krisztus. 

Önmagában a hittel semmi baj nincs,... a konfliktus ott jön létre mikor valaki mindent ezzel próbál megmagyarázni, igazolni ...
Ez az egyik oldal, a másik pedig, hogy minden másfajta energiákban hívő, netán földönkívüli eredetünket hirdető vagy a ősi civilizációk máig ható szerepét alátámasztó emberek az Antikrisztus és Sátán szolgái, akik az ezoterikus New Age maszlagba bele vannak keveredve. Nagyjából sarkítva így látszik a helyzet kívülről. 

Jó tanács: Ezt feloldani lehetetlen, ezért a legcélszerűbb dolog tudatosan átengedni és nem leragadni benne ! 

A hittel nyilván nem lehet vitatkozni és láthatóan abba a tévedésbe ejti érvként használóját, hogy akkor egyértelműen neki van igaza és győzelem..., mert nem létezik semmi, amivel ki tudnának fogni az ő hitén és a sok hitetlen pedig elkárhozik majd..... Nem is kell meggyőzni, hiszen a világ eseményeit, az Univerzum titkait vagy a idegen civilizációk létét innen megközelíteni pont olyan, mint amikor ősi kincseket, titkokat kereső főhős sűrű pókhálókkal teli alagútba kerül és minél inkább kapálódzik, annál jobban beleragad......

Természetesen a Krisztusi Szeretet és a Példamutatás örök érték, ez vitathatatlan.

Miért hozakodok ezzel elő? Mert megérthetitek, hogy minden relatív és az igazság keresésében nem egy járható út létezik kizárólag. Az út a lényeg és a tanulás, elménk megnyitása, rejtett képességeink, látásmódunk felszínre hozása....

Ha elég részletesen tanulmányozzuk a templomos lovagok történetét, a titkos társaságok, páholyok működését, a Vatikán és az Illuminati mai napig ható befolyását, akkor rájövünk, hogy mindegyik elem összefügg és van egy közös pont:
Olyan tudás birtoklása vagy kisajátítása évszázadokra/évezredekre, melyek felszínre kerülése alapjaiban rengetné meg az eddigi világrendet, de legfőképp az uralmukat, amit fondorlatos módon hazugságokkal, elferdítésekkel (kihagyásokkal, hozzátoldásokkal), gyilkosságokkal igyekeztek megtartani.
Ennek ugyanúgy része a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer, a vallások különösen kiemelve a katolikus vallást a Bibliával, de a politikai,vallási,államszerveződések látszólag szemben álló oldalainak mozgatása is......


Például : Az Újtestamentum 4 könyvében a feltámadással kapcsolatos ellentmondások már évszázadok óta foglalkoztatják a kutatókat. Ugyanis sem a keresztre feszítés, sem az utána történtek nem egyeznek a 4 evangélium elbeszéléseiben. Külön érdekesnek tartanak még egy  pápai kijelentést, ami dokumentálva van:

a Medici-családból származó X. LEÓ Pápa (1513-1521) nagy hatalmú ember volt, nagy szövetségesekkel, és egy olyan egyház élén állt mely abban az időben minden és mindenki felett uralkodott. Kijelentése rövid, egyszerű, de rendkívül különös a római katolikus egyház fejétől:

"Jó szolgálatot tett nekünk ez a mítosz Krisztusról."
(X. Leó Pápa)

A bejegyzés hátralévő részét ÚJ-TESTAMENTUMBÓL, EVANGÉLIUMOKBÓL  és KUTATÓKTÓL VETT PÉLDÁVAL ILLUSZTRÁLOM, HOGY LÁSSÁTOK, MIÉRT MEDDŐ VITA MINDENBE BELEKEVERNI, ERRE HIVATKOZNI ÉS MIÉRT VISZ FÉLRE MINDEN ÉRTELMES, LOGIKUS, ÚJÍTÓ GONDOLKODÁST.....

Ha elolvassátok remélem megértitek, miért nem szabad egymásra erőltetnünk a hitünket, meggyőződésünket, mert sokszor az sem egyértelmű, amit annak hiszünk !

Remélem ezzel lezárhatjuk, hogy minden kérdést vallási viták zsákutcájába tereljünk....

Az alábbi sorok mind kutatásokból származnak, mely az evangéliumok, gnosztikus evangéliumok és a templomos lovagok által őrzött tudáshoz és az egyik „Nagy Titok-hoz” is kapcsolódnak. 

A forrást csak később jelölöm meg szándékosan, mert nagyon sok ide látogató ember még mindig nem képes elvonatkoztatni attól, hogy ki mondja és berögződések, hitrendszerek olyan erősen akadályozzák az új dolgok befogadását, hogy 150-200 kommentből álló hitviták alakulnak ki, aminek a vége mindig ugyanaz: 
ki miben téved és hogyan nem képes megérteni az egy és igaz utat, ami ez és ez......

Teljesen tipikus és érthető, hiszen évezredeken keresztül gátolta az igazi ősi tudáshoz való hozzáférést a vallásokkal /egyházakkal/ és természetesen politikával fémjelezhető manipuláció. 

Viszont az öntudatra ébredés, az Awakening folyamat és a Világ Helyzete oldal is ezen manipulációkon szeretne túllépni és hozzáférést biztosítani az ősi tudáshoz, mely elménkben rejlik és később lehívható lesz, ha nem akadályozzuk.....

Mindenki abban hisz, amiben csak szeretne és senki nem fog pokolra kerülni, mert esetleg az ő hite más. Ezt tisztelni kell és mivel ennek az oldalnak egyáltalán nem célja és nem is alkalmas vallásokkal kapcsolatos viták lefolytatására, én szeretném ha a nyitottság és tudatosság párban jellemezne mindannyiunkat ! 

Annak viszont kifejezetten örülök, hogy sikerült mostanra egy olyan nagy méretű gondolkodó közösséget kialakítani a blog/oldal segítésgével, mely kezdete lehet valamiféle értelmes és tényleg nem a média által elvarázsolt, hanem sokkal igényesebb olvasóközönségnek.
A lényeg számomra, hogy a GONDOLKODÁST fejlesszük ! Empátia – Tolerancia – Széleskörű ÚJ tudás a cél és ennek megosztása egymással. Ráébredni az igazságra a valóságra az élet minden aspektusában : gazdaságtól a vallásokig, háttérhatalmi Illuminatitól az ősi civilizációk rejtett tudásáig.

Mert minden mindennel összefügg ! Azt hiszem, ezt már sokan érzékelitek.

Részlet egy műből:

"Milyen hatással lenne a kereszténységre az, ha megtalálnák Krisztus csontjait vagy azokat az iratokat, melyek az igazságot tartalmazzák ? 

Az egész vallás arra épül, hogy Krisztus meghalt a keresztfán, feltámadt, és az égbe ment.

Erre mindig azt mondják : „- Mindez hit kérdése !”

Egy pillanatra vonjuk ki ezt az elemet az egyenletünkből! A hit ugyanis kioltja a logikát is.

NÉZZÜK A KUTATÁSOKAT !

— A történettudomány egységes abban a kérdésben, hogy az Újtestamentum, abban a formájában, ahogyan ma ismerjük, a Krisztus után következő négy évszázad alatt alakult ilyenné, elsősorban azért, hogy egyetemessé tegye és elterjessze az akkoriban felemelkedő keresztény gondolatot. Végtére is maga a katolikus szó is azt jelenti: Egyetemes. A négy evangéliumot tartalmazza, Mátéét, Márkét Lukácsét és Jánosét. Ez a Bibliának az a része, amely Jézus Krisztusról szól.

Az ókorban, nem úgy, mint ma, a politika és a vallás egyetlen egységet alkotott. Ahogy a pogányság hanyatlott, a judaizmus meg magába fordult, az emberek valami újat kezdtek keresni. Jézus követői, akik egyszerűen zsidók voltak, csak más szemszögből nézték a világot, elkezdték a maguk értelmezését kiolvasni a Szentírásból. De pontosan ugyanígy tettek Karpokratész követői, meg az esszénusok, meg a naaszénusok, meg a gnosztikusok, meg még több száz más, szintén feltörekvő szekta tagjai is. Annak, hogy a katolikus változat maradt fönn, a többi meg csak botladozott, az volt a fő oka, hogy a hitét egyetemesen tudta elterjeszteni. A Szentírásba annyi felsőbb parancsot és ellentmondást nem tűrő utasítást foglaltak, hogy végül senki sem kérdőjelezhette meg azok igazságát és érvényességét anélkül, hogy eretneknek ne bélyegezték volna. 

Pedig az Újtestamentummal igen sok probléma van.

Ha egy Jézus nevű ember valóban létezett, akkor az Újtestamentum krónikásai vajon honnan és hogyan szerezhették ismereteiket az életéről? Vegyük csak a nyelvi kérdést. Az Ótestamentumot héberül írták. Az Újat görögül. A többi forrásmunka, ha volt egyáltalán, arámi nyelven lehetett... 

Vagy ott van a források kérdése. Máté és Lukács is ír Krisztus megkísértéséről a pusztában. De akkor, amikor ez megtörtént, Jézus egyedül volt. Vagy Jézus imája a Getsemáné-kertben. Lukács szerint ezt akkor mondta, amikor kőhajításnyira eltávolodott Pétertől, Jakabtól és Jánostól. Amikor Jézus visszatért, tanítványait alva találta, és rögtön ezután letartóztatták, majd keresztre feszítették. Abszolúte semmiféle említés nem történik arról, hogy Jézus valaha is akár egy szót is szólt volna a kertbéli imájáról vagy a pusztában történt megkísértéséről. Mégis minden részletéről tudunk. Honnan?... 

Mindegyik evangélium beszámol arról, hogy a tanítványok elmenekültek, amikor Jézust letartóztatták, vagyis egyikük sem volt jelen, mégis részletes leírást kapunk a keresztre feszítés minden mozzanatáról mind a négy evangéliumban. 

Honnan származnak ezek a részletes értesülések? Mindaz, amit a római katonák tettek? Amit Pilátus és tett? Honnan tudhattak ezek bármelyikéről is az evangéliumok írói? A hívek azt mondanák, hogy az információkkal egy isteni sugallat látta el őket. De a négy evangélium, ezek állítólag Isten Szavai, sokkal több helyen mondanak ellent egymásnak, mint ahányszor egyeznek.

A korai keresztények azt gondolták, hogy Jézus hamarosan visszatér, és vége lesz a világnak, ezért nem látták szükségét annak, hogy bármit is leírjanak. De ötven évvel később, amikor a Megváltó még mindig nem tért vissza, fontossá vált, hogy megörökítsék Jézus életét. Ekkortájt született az első evangélium, Márké. Máté és Lukács könyve néhány évvel később íródott, a 80-as években. Jánosé még később, az első évszázad végén, talán ezért különbözik oly sok mindenben a másik háromtól.

Tudtátok, hogy a keresztre feszítés eljárásában, nem keresztre szegezték, hanem kötözték az áldozatot ?

— A keresztre feszítés idegen volt a zsidóktól. Ők megkövezték, megégették, lefejezték vagy megfojtották azt, akit halálra ítéltek. A mózesi törvények csak azt engedték meg, hogy egy már kivégzett bűnöző holttestét szögezzék fára, mégpedig kiegészítő büntetésként.

A zsidók számára ugyan idegen volt, de a rómaiaknál egészen mindennapos kivégzési mód volt a keresztre feszítés. Krisztus előtt 4-ben Varrus több mint kétezer embert feszíttetett meg. Krisztus után 66-ban Florus csaknem négyezret. Titus 70 körül naponta ötszázat. Mégis mindössze egyetlenegy csontváz került elő. Mégpedig 1968-ban, Jeruzsálemtől északra. A csontok az első évszázadból valók voltak, ami nagyon sok embert felizgatott. De a halott nem Jézus volt. Mindezt az osszáriumára írtakból tudjuk, őt is felkötözték a keresztre, nem felszögezték.

A magyarázat pedig egyszerű: Jézus idejében a temetés nagy tisztesség volt. Nem volt annál borzalmasabb, mint a testedet a dögevő madaraknak, és más vadállatoknak otthagyni. A rómaiaknál mindhárom legrettentőbb büntetésében, az elégetésben, a vadállatok elé vetésben, és a keresztre feszítésben volt egy közös vonás: nem maradt test amit el lehetett volna temetni. A keresztre feszítetteket általában addig hagyták lógni a fán, amíg  a keselyűk csupaszra takarították a csontjaikat. Ami még ezután is megmaradt, azt egy közös sírba hányták. Mégis, mind a négy evangélium azt írja, hogy Jézus a kilencedik órában, délután háromkor halt meg, azután levették és eltemették. 

— A kereszthalál lényege a hosszú szenvedés volt - Minél tovább függ valaki, annál nehezebben tud lélegezni. Végül a fej előrebukik, és az oxigénhiány végez az illetővel. 

— A keresztre feszítés nyilvános megalázás volt. Ezért a hatóságok nem akarták, hogy az elítéltek túl hamar kiszenvedjenek. A haláltusa elnyújtása érdekében egy fadarabot helyeztek az elítélt dereka tájára, hogy az rátámaszkodhasson, vagy egy másikat a sarka alá, hogy ráállhasson. A kereszten függő így meg tudta támasztani magát és lélegezhetett. Többnapnyi kínlódás után, ha az elítélt még mindig nem készült el az erejével, a halál felgyorsítása érdekében a katonák eltörték a lábait. Így már nem tudta tartani magát és a halál viszonylag hamar bekövetkezett.

— Egy keresztre feszített halála beszennyezhette volna a zsidó Szombatot. Így a zsidók még az éj beállta előtt le akarták venni Jézus és a vele együtt elítélt két bűnös testét a keresztről. Pilátus ezért elrendelte a két lator lábainak eltörését. Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el. Ezt írja evangéliumában János. A római katonák miért nem törték el ennek ellenére is a lábát, csak hogy teljesen biztosak legyenek abban, hogy meghalt? Ehelyett, mondja János, lándzsát döftek az oldalába, ahonnan vér és víz folyt ki. De Máté, Márk, és Lukács nem említ semmi ilyesmit. 

— Itt válik a történet különösen bonyolulttá. Jézust halálra ítélik, alig néhány órával a zsidó Szombat előtt. Mégis keresztre feszítésre ítélik, ami az egyik leglassabban ölő kivégzési mód. Hogyan gondolhatja azt bárki is, hogy meg fog halni még naplemente előtt, vagyis a Szombat kezdetéig? Márk evangéliuma még azt is megemlíti, hogy Pilátus is elcsodálkozott Jézus gyors kiszenvedésén és meg is kérdezte az egyik centuriót, hogy minden rendben történt-e.

— De hát Jézust megkínozták, mielőtt felszögezték a keresztre, nem?

— Jézus erős ember volt, a legszebb férfikorban. Hozzá volt szokva, hogy nagy távolságokat gyalogoljon, a hőségben. Valóban, elszenvedte a megkorbácsolást. A Szabályzat szerint 39 ütést kellett kapnia. Azonban az evangéliumokban sehol sem írják azt, hogy ténylegesen ennyi ütést mértek volna rá. És a kínzások után még elég jó erőben volt ahhoz, hogy határozott, erőteljes hangon szóljon a vádlóihoz.

4 EGYMÁSNAK ELLENTMONDÓ EVANGÉLIUM

Már több ezer könyvet írtak az evangéliumokban talált változatokról, de ezek a következetlenségek és önellentmondások kezdettől fogva ott voltak, csak akkoriban nem ébredtek ennek tudatára, mert a négy evangélium ritkán volt egy helyen, egy kézben. Ehelyett egyénileg terjesztették őket a kereszténységen belül, és az egyik helyen az egyik változat hatásosabb volt, mint a másik. Ami elég jól megmagyarázza a jelentős különbségeket. És nagyon fontos, hogy az evangéliumokkal az volt a fő cél, hogy megmutassák: Jézus az Ótestamentum által megjövendölt Messiás volt. Nem az volt a cél, hogy egy cáfolhatatlan életrajzot írjanak.

János evangéliuma rengeteg olyan dolgot említ, amikről a másik három, az úgynevezett szinoptikus evangéliumok egyetlen szót sem szólnak. Jánosnál a hangvétel is egészen más. Az üzenet kifinomultabb. Jánosé olyan, mintha egy egészen más tanúságtétel lenne.
De a legkonkrétabb belső ellentmondások sora Mátéval és Lukáccsal kezdődik. Csak ők ketten írnak bármit is Jézus származásáról és születéséről, de még ebben is ellentmondanak egymásnak.
* Máté szerint Jézus nemesi származású volt, Dávid király leszármazottja, aki tehát a trónra is igényt tarthat.
* Lukács egyetért a Dávidhoz fűződő kapcsolattal, de egy sokkal alacsonyabb rangú, nem nemesi osztályt jelöl meg.
* Márk egészen más oldalról közelít, és egy szegény ács képét rajzolja elénk... Jézus születését kétféleképpen, eltérő perspektívából ábrázolják.
* Lukács szerint pásztorok keresték fel az újszülöttet, Máté viszont bölcseknek nevezi őket.
* Lukács azt írja: a szent család Názáretben élt és Betlehembe utaztak, amikor egy jászolban született a kis Jézus.
* Máté szerint a jómódú család Betlehemben lakott, ahol Jézus nem egy jászolban, hanem egy házban született meg... 

Azonban a legzavaróbb ellentmondások a keresztre feszítés történetében vannak. 

Az evangéliumok még a dátumban sem tudnak megegyezni.
* János azt mondja, a zsidó húsvét előtti napon történt, a másik három azt, hogy egy nappal utána.
* Lukács Jézust jámbornak, béketűrőnek ábrázolja. Egy báránynak.
* Máté másként vélekedik, szerinte Jézus nem békét jött hozni, hanem kardot!
* Még a Megváltó utolsó szavait is különbözőképpen idézik:
* Máté és Márk szerint ezek voltak: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"
* Lukács azt mondja: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!"
* János még rövidebben idézi: „Bevégeztetett !

Milliók számára az evangéliumok nem egyszerűen szóbeli hagyományok olyan radikális zsidókról, akik egy új vallást akartak létrehozni, megpróbálták megtartani a híveket, és ennek érdekében hol hozzátettek, hol elvettek a történetekből, ahogy éppen szükségesnek látszott.... 

Nem. Az evangéliumok Isten Szavai. És a feltámadás a kulcskérdés. A korai keresztények tulajdonképpen csak olyan zsidók voltak, akik egy új irányba indultak el. Mert az ő Uruk elküldte a fiát, hogy az értük meghaljon, aztán feltámadjon, és felszálljon a mennyekbe. Ez különböztette meg őket a többi feltörekvő vallástól.

De a feltámadás története is tele van ellentmondásokkal.
Mindegyik evangélium másként meséli, hogy ki ment el a sírhoz, mit talált ott, sőt még akörül is teljes a homály, hogy ez a hét mely napjára esett.
Ami pedig Jézus feltámadása utáni megjelenését illeti, ott szinte egyetlen közös pont sincs a négy beszámolóban... Hát nem azt gondolnák, hogy Isten legalább általában lenne következetes, amikor megnyilvánul a szavain keresztül? 

És a gnosztikus evangéliumokat sem felejthetjük el

Nag-Hammadi tekercsek
A Nílus felső folyásánál találták azokat 1945-ben. Hét beduin földmunkás ásás közben bukkant egy emberi csontvázra és egy lepecsételt urnára. Azt hívén, hogy talán arany van benne, széttörték az urnát, és tizenhárom, bőrbe csomagolt ősrégi kéziratot találtak. Ezek még nem könyvek voltak, de már egészen könyvszerűek. A gondosan írt, szakadozott szélű szövegeket mind ősi kopt nyelven írták, valószínűleg azok a szerzetesek, akik a 4. században a közeli coenobita kolostorban éltek. A kódexek 46 őskeresztény kéziratot tartalmaztak, amelyeknek tartalma valószínűleg a 2. században keletkezhetett, magukat a kódexeket pedig a 4. században írhatták. A kéziratok közül néhány elveszett, némelyiket gyújtósnak használtak, de azok, amelyek 1947-ben a helyi múzeumba kerültek, megmaradtak.

A 4. században Athanasius, Alexandria püspöke írt egy levelet, amit Egyiptom minden templomába elküldtek. Ebben kijelentette, hogy csakis az a 27 könyv, amit a nem sokkal korábban Újtestamentumként összeállított mű tartalmaz, csakis ezek tekinthetők Szentírásnak. 

Minden egyéb eretnek könyvet meg kell semmisíteni. Az urnában talált 46 kézirat közül egyik sem volt az Újszövetségben. Így a Szent Pachomius alapította kopt rendhez tartozó szerzetesek úgy döntöttek, hogy nem elégetik a tizenhárom kódexet, hanem inkább elrejtik. 

Talán úgy gondolták, hogy kivárnak egy fordulatot az egyház vezetésében. Természetesen nem következett be fordulat. Ehelyett a római kereszténység felvirágzott. De a kódexek, hála az Égnek, megmaradtak. Ezek a gnosztikus evangéliumok, amelyekről tudomásunk van. 

Az egyikben, pl. Péterében, az van leírva, hogy mit láttak volt, ismét meglátának három embert a sírtól jönni, kik közül kettő vívé a harmadikat.

A gnosztikus evangéliumok rendkívüli szövegek. Sok tudós mostanában azt mondja, hogy Tamás evangéliuma, amely szintén ezek között található, talán a leginkább megközelíti azt, ahogyan Krisztus valójában beszélt. A korai keresztények rettegtek a gnosztikusoktól. Az elnevezés a görög gnószisz szóból ered, ami ismeretet, tudást jelent. A gnosztikusok tehát egyszerűen a tudás birtokában lévő emberek voltak, de a kereszténység törekvő katolikus változata végül kiszorított minden gnosztíkus ismeretet és tanítást. 

A templomos hitvallásban van egy gnosztikus elem, az ismereteket a rendtestvérek fokozatosan szerzik meg, és csak a Rend legrangosabbjai tudnak mindent. Ám ennek a tudásnak már senki sincs birtokában, mióta, az 1307-es Tisztogatáskor és Jacques De Molay Nagymester kivégzésével elveszett a Nagy Örökség. Az ezután következő Nagymesterek közül senki sem fért hozzá a Rend archívumához. Az már más kérdés, hogy a templomosok és a vérvonalakhoz tartozó családok a mai napig őrzik ezt a tudást.....

A keresztények évszázadokon át azt mondták, hogy a zsidók nem ismerték fel a Messiást, amikor az eljött, és Isten ezért hozta létre az Új Izraelt a keresztény egyház formájában, hogy az átvegye a Zsidó Izrael helyét.

— „Vére rajtunk és fiainkon" — idézet, amit Máté írt arról, ahogyan a zsidók elfogadták bűnösségüket. Ezt a mondatot használták kétezer éven át ürügyül ahhoz, hogy igazolják zsidók megölését. Hát mit várhat egy nép egy istentől, ha egyszer elutasította az Ő fiát Messiásként? Azok a szavak, amiket egy evangéliumíró írt le valamilyen okból, a gyilkosok csatakiáltásává vált.

— Így hát végül a keresztények megkülönböztették magukat a többiektől. A Biblia felét nevezték Ótestamentumnak, a másikat Újtestamentumnak. Az egyik a zsidóké, a másik a keresztényeké.
Az Ótestamentumban Izrael tizenkét törzsét az Újban felváltotta a tizenkét apostol. A pogány és a zsidó hiteket beolvasztották és megváltoztatták. Az Újtestamentum írásai által Jézus beteljesítette az Ótestamentum jövendöléseit, ezzel bizonyítva messiási voltát. 

Tökéletesen összeválogatott válogatás. Megfelelő üzenet a célközösségre szabva. "

Mindezeket a példákat azért gyűjtöttem össze, hogy lássátok nem könnyű az igazságot kutatni és valahol mindig a sorok között rejlik.
....Szeretettel.....SBG Buddha.....