RSS Feed
Twitter
Az első képünk 15-én délután készült a SOHO napmegfigyelő szondával. Az üstökös feje ekkor már a Vénusz látszó fényességét közelítette, emiatt telítésbe vitte a szonda detektorát. Ez okozza a fejből két oldalra kinyúló "bajszokat", de ezek nem valós képződmények. Nem úgy a lefelé mutató porcsóva, melynek hossza eléri a 4 fokot, vagyis legalább 11 millió km hosszan nyújtózott.
A fenti képen dec 14-én már látható a közeledő üstökös és az is ahogy előtör
A fenti képen dec 14-én már látható a közeledő üstökös és az is ahogy előtör
A következő illusztrációnk egy animáció, amely már közvetlenül a napközelség előtt, az éjféli órákban mutatja a Nap közevetlen közelében látszó vándort. A képsorozat két olyan jelenséget is mutat, mely alapján akkor úgy gondoltuk, elérkezett a vég. Az első három képen még látszik az üstökös feje, amely jól láthatóan halványodik, a detektorban keletkező túlcsordulás okozta bajuszkák ugyanis egyre kisebbek. Ezt azonban még lehetett volna műszereffektussal vagy feldolgozási effektussal is magyarázni, miszerint a detektor érzékenysége a kitakarás felé közeledve csökken.
A második három képen a fej már eltűnik a Napot kitakaró fekete korong mögött, viszont a korong pereménél jól látható, hogy a csóva anyaga elkezd ritkulni. Eközben az eredeti felbontású képeken látható halvány ioncsóva is teljesen eltűnt. Ezek egyértelműen arra utaltak, hogy az üstökös nem látható feje teljesen szétoszlott, az anyagutánpótlás megszűnt, itt már nem lehetett műszereffektussal operálni. Szerencsére mégsem így történt!
A SOHO utolsó felvételei, melyek még a napközelség előtt mutatják a szétoszlani látszó üstököst.
A SOHO-nál sokkal modernebb és jobb felbontású Solar Dynamics Observatory (SDO) teljes földi személyzete is a Lovejoy-üstökös napközelségét figyelte, így felvételeiket igen hamar, szinte valós időben tették közzé. Ezeken még látszott, ahogy az üstökös feje bemegy a Nap korongja mögé (a napközelség pont a Nap túloldala felett következett be, számunka nem volt látható), majd 50 perccel a napközelség után mindenki örömére azt is megörökítették, ahogy valami furcsán füstölgő dolog kijön onnan!
A képet az SDO szonda extrém ultraibolya tartományban működő detektora készítette. A kép bal alsó felében maga a napkorong látható. Felette hurokprotuberanciák rajzolják ki a Nap mágneses terét, a kép közepén pedig ott egy sárga kis nyílhegy! Ez a csillagunk mögül előbukkanó üstökös.
Az igazi meglepetés azonban a reggeli órákban jött, amikor a SOHO űrszonda friss felvételein a Jupiter fényességével ragyogott az immáron távolodó üstökös, miközben a leszakadt porcsóva még mindig a Nap mellett lebegni látszott. Az üstökös nemcsak túlélte a napközelségét, de ereje teljében látható!
A reggel 10:30-kor készült képeken a Naptól balra még mindig látszik a leszakadt porcsóva, miközben jobbra már megjelent a napközelséget túlélő fej. Az eredeti képeken egy vékony ioncsóva is látható. (Karl Battams, SOHO/LASCO consortium)
A különös jelenségnek a fizikai mellett geometriai okai is vannak. A porcsóva természetesen nem maradt a nap közelében, hanem a sugárnyomás hatására távolodik tőle. Csak mivel a Nap tőlünk átellenes oldalán van, pont a látóirányunk mentén távolodik, így látszólag egy helyben marad. Az üstökös feje pedig azért látszik ennyire fényesnek, mert pont a porcsóva irányában, hosszában látunk rá, ezért felületi fényessége nagyon megemelkedett. Az alábbi, mai utolsó animációnkon a STEREO szonda felvételeit mutatjuk be, melyeken jól látszik, hogy a Naptól távolodó üstökösre egyre inkább oldalról látunk rá.
A Naptól távolodó üstökös a STEREO szonda felvételein. Mivel ez az űreszköz távol van bolygónktól, onnan nézve a Naptól balra látszik a kométa.
(Forrás: http://hirek.csillagaszat.hu)
0 comments:
Post a Comment